MEGJELENTETI: EUROCHAMBRES AND SBRA

A felmérés koordinátora és szerzője: Dr. Boris Cizelj,

Az alábbiakban felsorolt személyek közvetlenül felelősek voltak a felmérés lebonyolításáért az érintett 10 ország nemzeti kereskedelmi és iparkamaráinál, és kiváló munkájukat ezúton szeretnénk megköszönni:

Felelős tisztviselő : Kamara :

Przemek Szulejewski

Szerkesztőbizottság: Dr. Boris Cizelj és Alenka Zalaznik– SBRA; Paul Skehan és Julie Hertsens – EUROCHAMBRES; a ljubljanai Gazdasági Kutatóintézet munkatársának, Dr. Janez Bešternek (a kérdőív megtervezése), valamint a SICENTER és a Ljubljanai Egyetem munkatársának, Prof. Dr. Pavle Sicherlnek (statisztikai prezentációk) a segítségével.

A kérdőív 10 nyelven történő digitalizálását, az adatok feldolgozását, a számításokat, továbbá a táblázatokban és ábrákban megjelenő statisztikai elemzést a belgiumi Bizsolutions végezte el.

eurochambres@eurochambres.be patricia.dugaro@sbra.be

A CAPE felmérése az Eurochambres terméke. A jelentés tartalmáról másolat készíthető, azonban a közvetlen forrásmegjelölést fel kell tüntetni.

Az összefoglaló jelentés megtekinthető a CAPE honlapján (http://www.signform.be/cape), az Eurochambres honlapján (http://www.eurochambres.be) és az SBRA honlapján (http://www.sbra.be) is.

Oldal

Átfogó összegzés

1. A közösségi jogszabályokra vonatkozó információk
1. A közösségi jogszabályokkal kapcsolatos tájékozottság
2. Információforrások és szükségletek

 

2. A közösségi jogszabályok végrehajtása
1. A felkészültségi szint
2. A jogszabályoknak való megfelelés szintje és költségei

 

3. A csatlakozással kapcsolatos vállalati stratégiák és a csatlakozáshoz való hozzáállás

1. A csatlakozás kihatásai
2. Üzleti kilátások és vállalati stratégia
3. Csatlakozási tárgyalások és támogatás
4. Lobbizás és brüsszeli képviselet

1 - Bulgária

2 - Cseh Köztársaság

3 - Észtország

4 - Magyarország

5 - Lettország

6 - Litvánia

7 - Lengyelország

8 - Románia

9 - Szlovákia

10 - Szlovénia

Melléklet: A felmérés célkitűzései, megszervezése és a mintavétel

Az Európai Kamarai Hálózat szorosan és hatékonyan együttműködik annak érdekében, hogy felkészítsék a vállalatokat a bővítésre, és segítséget nyújtanak nekik a közösségi jogszabályok teljes bevezetésének a megtervezéséhez. A felkészültség szintje azonban még mindig igencsak alacsony – a kis- és középvállalkozásoknak különösen szükségük van még további információkara és támogatásra. Mindegyik európai vállalatnak teljes mértékben tisztában kell lennie azzal, hogy milyen kihatása lesz az Unió bővítésének az üzletvitelére.

A jelen felmérés azt mutatja, hogy a csatlakozni kívánó országok számos üzleti vállalkozása megértette a csatlakozáshoz kapcsolódó új lehetőségeket, azonban az gyakran még nem világos számukra, hogy pontosan mik a követelmények, és a legtöbb vállalkozás nincsen tudatában az Európai Unió támogatási intézkedéseinek sem.

A bővítést azonban nem csak gazdasági szempontból kell megvizsgálnunk. A közelmúltban tapasztalt fejlemények megmutatták, hogy milyen nagyon szüksége van Európának arra, hogy együtt fejlődjön, és egy nyelvet beszéljen. Az európai vezetőknek meg kell ragadniuk azt az új szellemet, amelyet az újonnan csatlakozó államok hoznak magukkal, és politikai oldalról is át kell formálniuk a kontinenst. Gyorsan és jóhiszeműen újra kell építeni az Európai Unión belüli politikai kapcsolatokat, és hasonlóképpen jó kapcsolatot kell kialakítani az új tagállamokkal.

• A vállalatok jelentős mértékben támogatják az Európai Unióhoz való csatlakozást, habár a támogatók aránya egy kicsit visszaesett a tavalyihoz képest (89,4%). Ez azt jelzi, hogy a vállalati szektor határozottan kiáll az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett.
• Az elvárások többnyire pozitívak, azonban a vélemények egyre inkább megoszlanak: a vállalatok 60 százaléka alapvetően optimistán látja a jövőjét az egységes piacon. A várt hatásokat lényegében az alábbiakban foglalhatjuk össze: “erősebb verseny a hazai piacon az európai vállalatok miatt”, “könnyebb bejutás az európai piacokra”, “átlátszóbb hazai üzleti gyakorlat”, valamint “a külföldi közvetlen befektetés (FDI) nagyobb beáramlása”.
• Mindamellett, hogy a jelölt országok vállalatai érdeklődnek az Európai Unió egységes piacához való csatlakozás iránt, egyre inkább tudatában vannak a közösségi jogszabályok összetettségének, és egyre kritikusabban értékelik a saját megfelelési szintjüket.
• Ebben az évben több vállalat (37 százalék a 2002-es 32 százalékhoz képest) nyilatkozott úgy, hogy kihasználja a közösségi jogszabályokról való információszerzési lehetőségeket. Ennek ellenére a vállalatok fele még mindig nem használja ki a rendelkezésére álló információkat. A vállalatok rendszerint elsősorban az európai uniós jogi szabályozással kapcsolatos információkat kívánják megszerezni a saját kereskedelmi kamarájuktól, azonban egyre inkább az Internet válik az elsődleges információs forrássá, ez pedig megerősíti a számítógépes információszerzés gyors fejlődését Közép-Európa vállalatainak körében.
• A vállalatok közösségi jogszabályokkal kapcsolatos tájékozottsági szintje még mindig nem felel meg az elvárásoknak. Az elmúlt évvel összevetve nem látunk jelentős fejlődést. Jelenleg a vállalatok 9,6 százaléka állítja azt, hogy teljes mértékben tájékozott ( a 2002-es 8,8 százalékhoz képest), míg 9,6 százalékról 7,5 százalékra esett vissza azoknak a vállalatoknak az aránya, akik azt állítják, hogy nincsen szükségük a közösségi jogszabályokkal kapcsolatos információkra, mivel hogy csak a helyi piacokon tevékenykednek. Mindazonáltal azoknak a vállalatoknak az aránya, akik egyáltalán nem rendelkeznek efféle információkkal 23,4 százalékról 27,9 százalékra növekedett.
• Hasonlóan a 2002-es évhez, a megkérdezett vállalatok fele még el sem kezdte az egységes piachoz való csatlakozásra irányuló “szervezett előkészületeket”. A szabályoknak való megfelelés átlagos szintje 2,2-ről 2,0-ra csökkent egy év alatt (1-től 4-ig terjedő skálán). Ez azt jelzi, hogy a közösségi jogszabályokról való szélesebb körű információknak köszönhetően szigorúbb kritériumokat alkalmaznak. Ezen kívül arra is fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy a 10 országra kiterjedő mintában csupán körülbelül a vállalatok közül ___ vesz részt másodszorra is a felmérésben.
• A 2002-es évhez hasonlóan a közösségi jogszabályok alábbi területeit értékelik a legnehezebbnek: a “versenyszabályokat”, valamint a “termékhitelesítést, műszaki szabályokat és szabványokat” (habár jelentős fejlődést tapasztalhatunk az utóbbi területen).
• A kisvállalatok és a főként a hazai piacon tevékenykedő vállalatok általában kevésbé felkészültek az Európai Unió egységes piacára: kevesebb információval rendelkeznek a közösségi jogszabályokról, a jogszabályoknak való megfelelési szintjük alacsonyabb, továbbá kevésbé előrehaladott a követelmények teljesítését célzó felkészülésük. Rövid távon ez nem jelen problémát, de hosszú távon érinteni fogja a versenyképességüket.
• Amikor megkérdezték a vállalatokat a csatlakozási tárgyalásokról, 58 százalékuk elégedettségét fejezte ki. A lobbizás jelentőségét felismerve a legtöbb vállalat szükségesnek érzi azt, hogy képviseljék az érdekeit Brüsszelben. A múlt évi válaszokkal összehasonlítva világosan látszik, hogy a vállalatoknak nagyobb szükségük van arra, hogy a kirendeltségük (a tavalyinál 15 százalékkal több) és a saját irodájuk képviselje őket. Ezen kívül a legtöbb válaszadó még mindig támogatja a kamarai képviseleti iroda felállítását.

A megkérdezett vállalatok csaknem 10 százaléka állítja azt, hogy teljesen tájékozott a közösségi jogszabályokkal kapcsolatban, amíg a válaszadók több mint fele nyilatkozott úgy, hogy részben tájékozott. A vállalatok 28 százaléka állítja azt, hogy semmiféle információval nem rendelkezik, ugyanakkor a 2002-es évhez képest csökkent azoknak az aránya, akiknek nincsen szükségük a közösségi jogszabályokra, mivel csak a helyi piacokon tevékenykednek. Annak ellenére, hogy a jogszabályokkal kapcsolatban teljesen tájékozott vállalatok aránya 8,8 százalékról 9,6 százalékra nőtt, a tavalyi évhez mért fejlődés még mindig nem mutat jelentős előrelépést.

1. táblázat: Az uniós jogszabályok vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatos tájékozottság szintje

A 3. ábra segítségével országokra lebontva nyerhetünk betekintést ebbe a helyzetbe. Úgy tűnik, jelentős különbségek vannak a régiók között. A szlovéniai vállalatok a legtájékozottabbak közé tartoznak. Észtországban, a Cseh Köztársaságban, Romániában és Bulgáriában is magas a tájékozottsági szint. Jelentős további fejlődésre van még szükség azonban Lettországban, Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában – ezekben az országokban a teljesen és részlegesen tájékozott vállalatok aránya jóval az átlag alatt helyezkedik el.

Az elvárásoknak megfelelően a nagyobb vállalatok általában tájékozottabbak a közösségi jogszabályokkal kapcsolatban, mint a kis- és középvállalkozások. Ez a trend még 2001-ben kezdődött, és a mai napig is folyamatosan fennáll. A teljes mértékben tájékozott vállalatok aránya szinte kétszer akkora a nagyvállalatok körében, mint a kis- és középvállalkozásoknál. A részben tájékozott vállalatok aránya is 50 százalékkal magasabb a nagyvállalatok körében. Miképpen ez a 2. táblázatból is kitűnik, a nagyvállalatok csupán egyötöde nyilatkozott úgy, hogy semmilyen információval nem rendelkezik a közösségi jogszabályokról, míg a kis- és középvállalkozások körében ez az arány egyharmad körül van.

Ehhez hasonlóan a zömmel a helyi piacokon tevékenykedő vállalatok kevésbé tájékozottak az uniós jogszabályokról, mint az exportorientált vállalatok. A mikro- és kisvállalatok között növekszik az exportorientált vállalkozások aránya a mintában, és mostanra már eléri a 24 százalékot.

A kerekítésnek köszönhetően, és a “nincs válasz” kategória kihagyása miatt a számok összege nem szükségképpen adja ki a 100-at.

Amikor megkérdeztük a vállalatokat, hogy miként használják ki a rendelkezésükre álló információforrásokat, 37 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy megfelelően kihasználja ezeket a forrásokat, míg a válaszadók 53 százaléka ismerte azt el, hogy nem használja ki az összes lehetőséget a közösségi jogszabályokkal kapcsolatos információk megszerzésére. Ezek az eredmények nagyjából hasonlóak a 2002-ben tapasztaltakkal: a vállalatok fele még mindig nem használja ki a rendelkezésre álló információkat, azoknak a vállalatoknak az aránya pedig, akik kihasználják, 32,4 százalékról 36,5 százalékra nőtt.

Ha szemügyre vesszük a 4. ábrát, világosan láthatjuk, hogy a vállalatoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy időben, megfelelő információkhoz jussanak. Azt is bizonyítja, hogy az uniós információkat biztosító szervezeteknek – legyenek azok helyi vagy országos szintűek, illetve brüsszeli székhelyűek – jobban kell népszerűsíteniük és terjeszteniük ezeket az információkat a vállalatok körében.

Az 5. ábra az egyes országokra lebontva ábrázolja ezt a helyzetet:

A megkérdezett vállalatok több mint egyharmada érzi úgy, hogy megfelelően kihasználja az információforrásokat, azonban a szituáció eltérő ez egyes országokban. Az arány 18 százaléktól 25 százalékig terjed Lettországban, Szlovákiában és Magyarországon, és eléri a 28 százalékot Bulgáriában. A legmagasabb értéket Romániában (53%), Szlovéniában (45%) és Észtországban (44%) regisztrálták.

A válaszadó vállalatok szerint a minisztériumok magasabb minőségű szolgáltatást nyújtanak. Ezzel ellentétes folyamat figyelhető meg az európai információs központokban és az Európai Bizottságban az információszolgáltatás területén. A tanácsadó vállalatok és a diplomáciai képviseletek továbbra is a legkevésbé használt információforrásoknak minősülnek. Lásd a 3. táblázatot.

* Nem volt lehetőség 2001-ben

Az európai uniós jogszabályokról szóló információk még mindig a legkeresettebbek a kiválasztott jelölt országokban megkérdezett vállalatok körében. Az unióban való üzleteléssel kapcsolatos információk a 2001-es felmérésben elfoglalt ötödik helyről a 2003-ban a negyedik helyre léptek elő, a közösségi programokkal kapcsolatos információk pedig a hatodikról az ötödik helyre kerültek. Ez azt mutatja, hogy egyre több vállalat kíváncsi az arról szóló információkra, hogy miként lehet sikeresen tevékenykedni az egységes piacon, és miként lehet hozzájutni az európai uniós finanszírozási lehetőségekhez.

Az ez évi felmérés egyre nagyobb érdeklődést mutat a vállalatvezetők és a műszaki alkalmazottak képzése iránt, beleértve a szemináriumokat, workshopokat, konferenciákat és Internet-alapú információs szolgáltatásokat. A vállalatok ezen kívül gyakorlati információkat keresnek az uniós egységes piacon való üzletelési lehetőségekkel kapcsolatban, valamint a jelölt országokból származó vállalatok számára nyitva álló közösségi programokkal kapcsolatban. A nyomtatott európai uniós információs forrásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos információk szintén igen keresettek, habár egy kicsivel kisebb mértékben, mint 2002-ben.

Mivel a válaszadók több mint fele azt állítja, hogy nem használják ki eléggé a közösségi jogszabályokkal kapcsolatos információkat, nem meglepő az sem, hogy a vállalatok felében még nem kezdődött el a “szervezett felkészülés”. Ez a tendencia ráadásul 2001 óta fokozatosan emelkedik, amit a 6. ábrán világosan megfigyelhetünk. Ezeket az eredményeket valószínűleg azzal lehet magyarázni, hogy a vállalatok manapság már szigorúbbak annak megállapításánál, hogy a felkészülésük “szervezettnek” tekinthető-e, mint amilyenek 2001-ben és 2002-ben voltak.

A válaszadók csupán 8 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a programot sikeresen hajtják végre, továbbá, hogy a felkészülési folyamat lezárul 2004 májusára (Bulgária és Románia esetében 2007-re). 2002-ben a válaszadók 11 százaléka adott ilyen feleletet. Újra meg kell jegyeznünk, hogy a kis- és középvállalkozások, valamint a főként hazai területen tevékenykedő vállalatok nyilvánvalóan kevésbé felkészültek, mint a nagyobb és exportorientáltabb vállalatok.

2001 óta megfigyelhető az a trend, hogy a nagyobb vállalatok előrébb tartanak a felkészülés területén, mint a kisvállalkozások: 2003-ban a kis- és középvállalkozások 58 százaléka nyilatkozott úgy, hogy még nem kezdődött meg a “szervezett felkészülés”, míg a nagyvállalatoknál ez az arány csak 35 százalék. Továbbá azoknak a vállalatoknak az aránya, akik most vázolják föl a felkészülési programjukat a harmadik opció a nagyvállalatok között, és csak az ötödik a kis- és középvállalkozások körében, ami a további késedelmüket jelzi (lásd az 5. ábrát).

A 7. ábra a 10 jelölt ország között fennálló különbségeket illusztrálja. Azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek még el sem kezdték a szervezett felkészülést a Cseh Köztársaságban tapasztalt 24 százaléktól a Bulgáriában regisztrált 62 százalékig terjed.

A jogszabályoknak való megfelelés szintjét az országok átlagosan 2,0-ra értékelték egy 1-től (“nincs meg az összhang”) 4-ig (“teljes összhang”) terjedő skálán. Az országonkénti általános megfelelés 1,8-től 2,4 pontig terjed. Kétségtelenül a 2001-ben regisztrált 2,3-es érték csökkenése nem azt jelenti, hogy a dolgok rosszabbra fordultak, hanem inkább azt, hogy a vállalatok évről évre jobban megértik a közösségi jogszabályok összetettségét. Minél több vállalat ismeri föl a teljes összhang megteremtésétől való távolság fontosságát, annál több információra lesz szükségük, és annál jobban fogják kihasználni a rendelkezésre álló információforrásokat.

Fontos megkülönböztető vonás a vállalatok mérete. Azok a kis- és középvállalkozások, amelyek főként a helyi piacokon tevékenykednek, általában sokkal kevésbé felelnek meg a közösségi jogszabályoknak, mint azok a nagyvállalatok, amelyek az uniós piacokra irányuló exporttevékenységet is végeznek.

A közösségi jogszabályokkal meglévő jelenlegi összhangot az alábbi területeken értékelik a legjobbnak: “fogyasztóvédelem és gyártói felelősség”, “munkavédelem” és “termékhitelesítés, műszaki szabályozás, szabványok”. A fontossági sorrend megváltozott a 2002-es évhez képest. A vállalatok a “versenyszabályok” és a “címkék, védjegyek, szabványok” területét gondolják az összhang megteremtése szempontjából a legnehezebb területnek (lásd a 6. táblázatot).

Terület	Átlagérték
	2001	2002	2003
Általában	2.3	2.2	2.0
Fogyasztóvédelem és gyártói felelősség	2.7	2.7	2.6
Munkavédelem	2.6	2.7	2.6
Termékhitelesítés, műszaki szabályozás, szabványok	2.7	2.7	2.6
Élelmiszer minőség és biztonság	2.6	2.6	2.5
Környezetvédelem	2.6	2.5	2.5
Versenyszabályok	2.7	2.5	2.4
Címkék, védjegyek, szabadalmak	2.5	2.5	2.4

Az elmúlt három év során egy általános lefelé mutató tendenciát tapasztaltunk. Ezt kétségkívül nem lehet a tényleges összhang romlásaként értelmezni. Az egyetlen logikus magyarázat az lehet, hogy a vállalatok manapság szigorúbb kritériumok alapján értékelik a megfelelésüket, mint az előző két évben. A “versenyszabályok” területén találhatjuk a legerősebb visszaesést, amíg a környezetvédelem az egyetlen olyan terület, amely a 2002-es szinten maradt.

A 9. ábra a 10 jelölt országra jellemző nemzeti átlagértékeket mutatja meg a közösségi jogszabályokkal való összhang megteremtésével kapcsolatban.

A nagyobb vállalatok (amelyek több mint 100 alkalmazottat foglalkoztatnak), valamint az exportorientált vállalatok általában jobban megfelelnek a közösségi jogszabályoknak – erre az eredményre számítani lehetett (általános szinten), mivel az Európai Unió piacán való üzleti tevékenységhez már az eddigiekben is szükség volt a közösségi jogszabályokkal való összhang megteremtésére. Ezt a tendenciát a legkövetkezetesebben a “termékhitelesítés, műszaki szabályozás, szabványok” és a “versenyszabályok” területén észlelhetjük, azonban kilóg a sorból a “környezetvédelem”, mint ahogyan ezt a 7. táblázat is mutatja.

A 8. táblázatban tapasztalható összefüggés nyilvánvaló az exportorientáció szempontjából is, habár nem annyira következetesen mutatkozik meg, mint ahogyan ezt a vállalatok méreténél láthattuk.

Az összhang megteremtésének a kérdését egy másik szemszögből is szemügyre vettük: megkérdeztük a vállalatokat, hogy melyik területeket tartják a legproblematikusabbnak (ugyanannak a 6 területnek az értékelését kértük, amelyet a vállalati összhang megteremtésénél is láttunk), vagyis milyen nehézségekre számítanak a közösségi jogszabályok egyes részterületeinek a végrehajtása során. A “versenyszabályokat” tekintik a válaszadók annak a területnek, amelyen a legnehezebben lehet megteremteni az összhangot. Ezt követi a múlt évben regisztrált legnehezebb szféra, a “termékhitelesítés, műszaki szabályozás, szabványok” területe, amelynél a legnagyobb esést is láthatjuk (2,8-ről 2,2-re), ami jelentős fejlődést jelez.

A felmérésben résztvevő legtöbb vállalatnak nincsen konkrét elképzelése a közösségi jogszabályoknak való megfelelés költségvonzatáról. A válaszadók csupán 11 százaléka készített tényleges költségbecslést, és 56 százalékuk gondolja azt, hogy a költségek 0,5 millió euró alatt lesznek, amely összeg körülbelül a résztvevő vállalatok csaknem fele éves forgalmának maximum egyharmadával egyezik meg. Ez azt mutatja, hogy a vállalatoknál felmerülő, becsült költségek nagy kiadást jelentenek majd, és emiatt ajánlatos ezt a folyamatot a lehető leghamarább elkezdeniük, és világos pénzügyi kimutatást készíteniük.

A “Nem tudja” választ nem számoltuk bele.

Nyilvánvaló, hogy ezt a “romlást” nem lehet úgy értékelni, mintha kevesebb vállalat lenne tisztában a csatlakozás várható költségeivel, mint két évvel ezelőtt. Ezzel kapcsolatban is elmondhatjuk, hogy a szigorúbb kritériumok bevezetése bizonyára nagy szerepet játszik az értékelésben (mint ahogyan ezt számos korábbi kérdésnél is láthattuk).

A helyzet eltér a 10 állam esetében. Csupán Észtország, Lettország, Litvánia és a Cseh Köztársaság adják a vállalatoknak azt a részét, amelyek 20 százalékot meghaladó mértékben készítettek költségkalkulációt, míg szlovákiai, magyarországi, lengyelországi és bulgáriai vállalatoknál tapasztalt ilyen arány az átlag alatt marad (11. ábra).

A kerekítés miatt a számok összege nem mindig adja ki a 100-at.

Biztató, hogy a költségkalkulációk általában nem nagyon magasak. Mivel a válaszadók többsége mikro- és kisvállalat (55 százalék), jogosnak hangzik, hogy a költségek ne legyenek nagyobbak, mint a vállalatok éves forgalma. A vállalatok 83 százaléka nem számít arra, hogy a közösségi jogszabályoknak való megfelelés költségei meghaladják az 1,5 millió eurót, ami összhangban áll azzal, hogy a résztvevő vállalatok 50 százaléka az éves forgalmát 1,5 milliónál kevesebben határozta meg. Ennek megfelelően megállapíthatjuk, hogy – habár ezek a költségek névlegesen meglehetősen alacsonyak – mégis igencsak magas pénzügyi terhet fognak róni a vállalatokra, különösen a kis- és középvállalkozásokra. Mint ahogyan ezt a 10. táblázatból is láthatjuk, azoknak a vállalatoknak az aránya, akik 2,5 millió eurónál többre becsülik a költségeket, a tavalyi 12 százalékról 9 százalékra esett vissza.

Ezt annak a ténynek lehet betudni, hogy a nagyobb vállalatok kevésbé képviseltették magukat a 2003-as mintában, azonban valószínűleg betudható a reálisabb költségbecsléseknek is. Az emberek több információval rendelkeznek az elvégzendő változtatásokról, és következésképpen, ennek a költségvonzatáról is.

Érdekességképpen megemlítjük, hogy a válaszadó vállalatok 83 százaléka 1,5 millió eurónál alacsonyabbra értékelte a várható költségeit, és ugyanez a százalékos arány jellemzi ugyanezt a kategóriát 2003-ban is. Más szóval, a vállalatok stabil négyötöde gondolja úgy, hogy elfogadható költséggel képesek lesznek megvalósítani a szükséges módosításokat.

10 táblázat: A közösségi jogszabályok bevezetésével kapcsolatos vállalati költségbecslés millió euróban (%)

A 11. táblázat megerősíti ezt a tendenciát, és azt is jelzi, hogy a kisebb vállalatok általában alacsonyabban határozzák meg a költség-előirányzatukat, mint a közép- vagy nagyvállalatok. Az ő igényeik és lehetőségeik a közösségi jogszabályokhoz való alkalmazkodás területén általában szerényebbek. Azoknak a kisvállalatoknak a 94 százaléka, amelyek elvégezték a költségbecslést, arra számítanak, hogy a megfelelés költségei 1,5 millió eurónál kisebbek lesznek, miközben a középvállalkozások 82 százaléka ugyanekkora összegre számít a nagyvállalatok 61 százalékával egyetemben. A legmagasabb (5 millió euró feletti) költségbecsléseket szinte kizárólag a nagyvállalatok készítették; ekkora költségre ezeknek a vállalatoknak a 20 százaléka számít.

Ennek a harmadik felmérésnek az eredményei alapján világosan látszik, hogy a legtöbb vállalat egyre tisztábban látja a csatlakozás kihatásait. A legtöbbjük pozitív változásokra számít, ami a csatlakozással kapcsolatban kifejezett optimizmust is megmagyarázza.

Mint ahogyan ez a 12. táblázatból is kitűnik, a “az európai vállalatok miatti keményebb verseny a hazai piacon” “könnyebb bejutás az Európai Unió piacaira”, valamint az “átlátszóbb üzleti gyakorlat a hazai piacon” kategóriák kapták a legtöbb pontot, hasonlóan a 2002-es felméréshez, azonban szembeszökő, hogy a rangsor változott az első három helyezett között. Azt is fontos hangsúlyoznunk, hogy a “jobb hozzáférés az európai tőkepiacokhoz”, a “versenyképesség hosszú távú megerősödése”, valamint a “megnövekedő munkanélküliség” hangsúlyossá vált, igaz ugyan, hogy nem azonos mértékben a 10 ország esetében (lásd ennek a jelentésnek a II. részét). Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a jelölt országok vállalatait nem igazán aggasztja a csatlakozásnak a munkaerőpiacra kifejtett hatása. A munkanélküliség problémája magasabba kúszott a rangsorban, amíg a munkaerőhiánytól való félelem továbbra is a táblázat alján maradt az elmúlt két évben. Ezt az uniós tagok által megkívánt munkaerő-mobilitás átmeneti időszakának a következményeként is értelmezhetjük.

*ezt az opciót nem lehetett választani a2001-es kérdőíven

Az elvárások azonban bizonyos mértékig eltérnek a 10 ország vállalatai között. Ez világosan látszik az alábbi országos összesített értékekből, amelyek felsorolják azt a négy legvalószínűbb hatást, amire a válaszadók a 2003-as évben számítanak.

Úgy tűnik, hogy a keményebb versenyhelyzet aggasztja a legtöbb vállalatot Lengyelországban, Szlovákiában és Szlovéniában; azonban nem különösebben foglalkoznak vele a vállalatok Észtországban, Bulgáriában és Romániában. Az európai uniós piacokra való könnyebb bekerülés kulcsszerepet játszik a csehországi és a szlovéniai vállalatok számára, míg kevésbé fontosnak minősül Szlovákiában (ahol a képzett munkaerő hiánya tűnik a legaggasztóbbnak), Lettországban, Lengyelországban és Magyarországon. Az európai uniós tőkepiacokhoz való jobb hozzáférés fontosabb Szlovéniában, mint más országokban. Az átlátszóbb üzleti gyakorlat kevésbé fontos Romániában, Lettországban és Litvániában. A megnövekvő munkanélküliségi arány aggasztja a lengyelországi és a magyarországi válaszadókat, míg a technológiához való hozzáférés a magyar, a román és a bolgár vállalatok számára fontosabb. A külföldi közvetlen befektetés nagyobb beáramlására nem számítanak Szlovéniában és a Cseh Köztársaságban, miközben a hosszú távú versenyképesség sokkal fontosabb Észtországban, Litvániában, Szlovéniában és Romániában, mint másutt.

Az elmúlt évvel összevetve a helyzet viszonylag stabilnak látszik a legtöbb ország esetében, kivéve azt a néhány változást, amelyet részletesebben ennek a jelentésnek a második részében tárgyalunk (az egyes országokról készült jelentések kivonataiban).

Még mindig optimizmusra ad okot, hogy a válaszadók csaknem kétharmada (60 százaléka) – bár kisebb mértékben, mint 2002-ben – optimista vagy nagyon optimista. A vállalatok csupán 17 százaléka vallja magát pesszimistának vagy nagyon pesszimistának, amíg 19 százaléka nem számít semmiféle változásra. A múlt év óta az optimisták és azok együttes aránya, akik nem számítanak semmilyen változásra 82 százalékról csupán 79 százalékra csökkent, amíg az optimisták aránya 65 százalékról 58 százalékra esett vissza. A legnagyobb növekedést a “nem lesz változás” válaszoknál tapasztaljuk. Ezt értelmezhetjük nagyobb önbizalomként, vagy még inkább úgy, hogy a vállalatok – különösen a kis- és középvállalatok – még mindig nem rendelkeznek elegendő tudással az egységes piacon fennálló feltételekről.

14. ábra: A vállalat üzleti kilátásainak az értékelése a csatlakozás szempontjából (%)

Az üzleti kilátások vizsgálata során a 15. ábra megmutatja, hogy a vállalatok a 10 jelölt ország legtöbbjében optimisták, Lengyelországot leszámítva. A pesszimisták az átlaghoz képest kétszeres arányban vannak jelen Lengyelországban és Magyarországon (27 százalék). Az optimizmus továbbra is uralkodó tendenciájának az ellenére néhány ország vállalatai egyre inkább azon meggyőződésüknek adnak hangot, hogy nem lesz változás a csatlakozást követően – ez különösen Szlovákiát, Lengyelországot és Lettországot érinti.

Hasonlóképpen a tavalyi évhez, a várakozásnak megfelelően, minél exportorientáltabb egy vállalat, annál optimistábban látja a helyzetet, és ez fordítva is igaz. Ezt a tendenciát a 14. táblázat is világosan alátámasztja. Az is logikus, hogy minél inkább exportorientáltak a vállalatok, annál kisebb azoknak az aránya, akik semmilyen változásra nem számítanak a csatlakozás után.

Üzleti kilátások	Exportrészesedés a forgalomban
	< 10 %	10–30 %	31–50 %	> 50 %
	Átlagérték
Nagyon optimista	2	2	2	4
Optimista	54	67	72	68
Nincsen semmilyen hatása	19	16	12	15
Pesszimista	17	9	8	8
Nagyon pesszimista	3	3	2	1
Nem tudja, nincs válasz	6	4	4	5

A felmérés felfedi azoknak a problémáknak az értékelését is, amelyekre a vállalatok a közösségi jogszabályok végrehajtása során, az alapvető üzleti tevékenységgel kapcsolatos területeken (pénzügyi, műszaki, emberi erőforrás-kezelés, kereskedelem) számítanak. Ezen kívül 2001. évtől tapasztalható általános tendencia jelentős fejlődést tükröz, különösen a műszaki és az emberi erőforrásokkal kapcsolatos területeken, habár a 2003-as eredmények nagy része egy kicsivel rosszabb, mint a 2002-es eredmények. Ez a helyzet továbbá tükröződik a várt nehézségekkel kapcsolatos válaszok arányában is – különösen a súlyos nehézségek kisebb arányában. A vállalatok kisebb mértékben (6 és 16 százalék között) mind a négy területen számítanak súlyos nehézségekre, mint ahogyan ez a 15. táblázatból is kitűnik. A két évvel ezelőtt tapasztalt meglehetősen negatív kilátásokkal ellentétben, manapság a vállalatok főként csupán kisebb nehézségekre számítanak. Ez különösen igaz a pénzügyi és a kereskedelmi területekre. A pénzügyi terület továbbra is a legproblematikusabb, habár az aggodalom csökkent 2001-óta. Ezt követi a marketing terület (kereskedelmi megfontolások). Másfelől úgy tűnik, hogy az emberi erőforrások területén felmerülő nehézségek aggasztják legkevésbé a vállalatokat; ezt a csatlakozás előrevetített kihatásaival kapcsolatban adott válaszok is megerősítik.

Ha megvizsgáljuk a várt pénzügyi nehézségek területén meglévő különbségeket a 10 országból származó vállalatok körében, csak Észtországnál és Lengyelországnál tapasztalhatunk átlagon felüli arányt a várt súlyos nehézségek területén (16. ábra).

A vállalati stratégia leírásánál a válaszadók több mint 40 százaléka azt állítja az elmúlt két, egymást követő évben, hogy saját maguk fogak felkészülni az egységes piacra, és saját maguk fognak hozzá alkalmazkodni – mindenféle külső eszköz felhasználása nélkül. Azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek stratégiai partnerkapcsolatokat keresnek 23 százalékról 18 százalékra esett vissza, amíg a válaszadók stabil egynegyede semmi szükségét nem látja a vállalati stratégia megváltoztatásának (lásd a 17. ábrát).

A 18. ábra a 10 ország vállalatai között fennálló különbségeket ábrázolja. Idén ismételten a bolgár, román és litván vállalatok hajlanak a legjobban a stratégiai szövetségek felé, miközben ezen a területen a legnagyobb csökkenést Lettországban és Szlovákiában láthatjuk. A legtöbb magyarországi, szlovéniai, lengyelországi és csehországi vállalat akként vélekedett, hogy nincsen szükség a stratégiájuk megváltoztatására, és ebben az évben csatlakozott hozzájuk Szlovákia is.

A “Nem tudja” és az “Egyéb” válaszok aránya 10 százalékról 17 százalékra nőtt, ami azt illusztrálja, hogy néhány vállalat még mindig nem rendelkezik jól körülhatárolt stratégiával az egységes piaccal kapcsolatban. Nincsen már túl sok idő hátra ennek a szükséges házi feladatnak az elvégzéséhez, ha a vállalati szektor ki akarja használni az egységes piac minden előnyét.

A 19. ábra az Európai Unióhoz való csatlakozás hosszú távú, határozott támogatottságát jelzi a jelölt országok vállalatainak körében. Annak ellenére, hogy számos vállalat még mindig nincsen teljesen felkészülve az egységes piachoz való csatlakozásra, és a vállalkozások nehézségekre is számítanak a csatlakozás kapcsán, többségük (89 százalékuk) támogatja az Unióhoz való csatlakozást, és csupán 4,5 százalékuk ellenzi azt. Egy évvel tényleges csatlakozás előtt ez az eredmény biztatónak mondható, és a megerősítés jelenleg is folyamatban van a csatlakozni kívánó országokban, a csatlakozás tárgyában rendezett népszavazásokon.

Habár a válaszadók a csatlakozási tárgyalások eredményeit pozitívan értékelték, az elégedettség szintje országonként eltérő. A 10 ország átlagában a válaszadók 58 százaléka elégedett vagy nagyon elégedett az eredményekkel, ami viszonylag magas részaránynak tűnik. Ugyanakkor azonban a megkérdezett vállalatok egynegyede elégedetlennek vagy nagyon elégedetlennek vallja magát, és egy további 17 százalék még nem foglalt állást (21. ábra).

A 21. ábra a csatlakozási tárgyalások eredményeinek megítélésében fennálló különbségeket mutatja a 10 jelölt ország vállalatai között. A 2002-es évvel összehasonlítva, a legszembeszökőbb különbséget Bulgáriában láthatjuk, ahol az elégedettség szintje 37 százalékkal csökkent (valószínűleg az elhalasztott csatlakozási időpont miatti elégedetlenségnek köszönhetően), és ekképpen megegyezik a lengyelországi eredménnyel, amely valójában 10 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest. A szlovéniai vállalatok vannak továbbra is a legjobban megelégedve a csatlakozási tárgyalásokkal (70 százalék 2002-ben, 82 százalék 2003-ban).

A válaszadó vállalatok nagy többsége (78 százaléka) felismeri az európai szintű lobbizás fontosságát, azonban az országos szintű lobbizást tartja még mindig a legfontosabbnak (85 százalék).

A 16. táblázat a brüsszeli lobbizás fontosságnak megítélésében fennálló különbségeket illusztrálja. A lettországi, észtországi és szlovákiai vállalatok kisebb fontosságot tulajdonítanak a brüsszeli lobbizásnak. Másfelől a magyarországi, litvániai és romániai vállalatok úgy gondolják, hogy a brüsszeli lobbizás nagyon is fontos.

A legtöbb vállalat úgy gondolja, hogy fontos a kirendeltségen vagy a kereskedelmi kamarán keresztül megvalósuló brüsszeli képviselet (74 százalék). Csupán 2,3 százalék gondolja úgy, hogy fontos lenne saját képviseletet felállítaniuk Brüsszelben. A brüsszeli kirendeltségen keresztüli képviselet nagyobb támogatottságát figyelhetjük meg elsősorban a lengyelországi és romániai résztvevő nagyvállalatok körében.

A 23. ábra azt mutatja, hogy nagy fontosságot tulajdonítanak a vállalatok a kamarai irodán keresztüli képviseletnek. A kereskedelmi és iparkamarai képviseletet a legnagyobb számban Szlovéniában, Bulgáriában, Litvániában, Észtországban és Magyarországon támogatják a vállalatok.

■ A bulgáriai vállalatok a legjobban informáltak közé tartoznak, habár úgy nyilatkoztak, hogy nem használják ki eléggé a rendelkezésükre álló információforrásokat:

• a bulgáriai válaszadók 11 százaléka nyilatkozik úgy, hogy teljesen tájékozott (2002-ben ez az arány 18 százalék volt), és 57 százalék állítja, hogy részben tájékozott;
• a vállalatok csupán 28 százaléka használja ki megfelelően az információforrásokat a múlt évi 44 százalékhoz képest, ekképpen a 10 ország átlaga alatt helyezkedik el.

■ A bulgáriai vállalatok a közösségi jogszabályokkal való általános összhangjukat 4,0 pontból 2,2-re értékelik, ugyanakkor azonban a vállalatok csaknem kétharmada még nem kezdete el a felkészülést;

• a becslések szerint a vállalatok egyes területekre lebontott jogszabályoknak való megfelelése 2,5 (“élelmiszer minőség és biztonság”) és 2,7 (“környezetvédelem”, “fogyasztóvédelem”) között helyezkedik el;

• a vállalatok kisebb aránya állította, hogy már megkezdték a jogszabályok végrehajtását (az előkészületek felvázolása, megkezdett végrehajtás - 33 százalék), míg 62 százalékuk hozzá sem kezdett, ami a legmagasabb arányt jelenti a 10 ország között;
• a vállalatok a jogszabályoknak való megfeleléssel kapcsolatos legtöbb problémára a “termékhitelesítés, műszaki szabályozás, szabványok” és a “versenyszabályok” területén számítanak;
• a bulgáriai vállalatok 11 százaléka készített költségbecslést; ezeknek a vállalatoknak több mint a fele arra számít, hogy a költségek félmillió eurónál nem lesznek magasabbak.

• 70 százalékuk optimista vagy nagyon optimista, és csupán 13 százalékuk vallja pesszimistának vagy nagyon pesszimistának magát;
• a csatlakozás hatásai közül leginkább a szigorúbb versenyfeltételekre, a közvetlen külföldi befektetések növekedésére, jobb alkupozíciókra és versenyképességre, azonban a képzett munkaerő hiányára is számítanak;
• a bolgár vállalatok a pénzügyi és a kereskedelmi területeken számítanak nehézségekre (12 százalék), igaz, hogy valamivel kisebb mértékben, mint tavaly; válaszadók többsége semmilyen problémára nem számít, illetve csak kisebb nehézségeket vetít előre;
• 49 százalékuk gondolja úgy, hogy a saját eszközeikkel képesek lesznek megfelelni az egységes piac követelményeinek, és csaknem egyharmaduk stratégiai szövetség létrehozása útján kíván ezeknek eleget tenni.

■ A bulgáriai vállalatok az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából a leglelkesebbek közé tartoznak:

• a vállalatok 92 százaléka támogatja az uniós csatlakozást, ami még mindig a 10 ország átlaga fölött helyezkedik el, bár 5 százalékkal alacsonyabb, mint a 2002-es arány;
• a bulgáriai vállalatok csökkenő megelégedettségüknek adtak hangot a csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatban; csupán a vállalatok 52 százaléka elégedett (2002-ben 79 százalékuk volt az), ami a legalacsonyabb arány a 10 ország közül;
• a válaszadók 73 százaléka szeretné, ha képviselnék az érdekeit Brüsszelben akár a kamarán, akár egy kirendeltségen keresztül.

Ebben az évben a Cseh Köztársaság mintája kevésbé reprezentatív, mivel a felmérés a kitűzött minta csupán 30 százalékát érte el.

■ Úgy tűnik, hogy a cseh vállalatok a többiekkel összevetve jól tájékozottak a közösségi jogszabályokról:

• 14 százalékuk teljesen tájékozott, 63 százalékuk részben tájékozott, ami fejlődést jelent a 2002-es évhez képest. 16 százalék egyáltalán nem rendelkezik információkkal;

• a válaszadók 47 százaléka nem használja ki megfelelően a rendelkezésre álló információs forrásokat, miközben az eddigieknél magasabb arányban (34 százalékban) állítják a vállalatok, hogy rendesen kihasználják a lehetőségeket;
• a megkérdezett cseh vállalatok a más országokban látottakhoz hasonlóan ítélik meg az információforrások minőségét és hasznosságát, kivéve azt, hogy a kamarai információkat teszik az első helyre és azokat követi csak az Internet; továbbá más országoknál jobban értékelik az európai uniós kiadványokat, míg a helyi üzleti partnerek és az egyetemek szerepét kevésbé tartják fontosnak.

• a válaszadók csupán 24 százaléka állítja azt, hogy a felkészülés még el sem kezdődött, ami a legalacsonyabb arány; a sikeres bevezetésnél regisztrált 19 százalék a legjobb eredménynek számít;

• a vállalatok saját bevallásuk szerint a legmagasabb szintű összhangot a “termékhitelesítés, műszaki szabályozás, szabványok” (3,1), a legalacsonyabbat pedig a “versenyszabályok” (2,5) területén érik el;
• a cseh vállalatok 21 százaléka tudja, mibe fog kerülni a jogszabályokkal való teljes összhang megteremtése; 64 százalékuk a költségeket 0,5 millió eurónál kevesebbre becsli, és 20 százalékuk gondolja azt, hogy a költségek az 1,5 milliót is elérik majd.

• a válaszadók többsége (63 százaléka) optimistának vagy nagyon optimistának vallja magát (ez a 10 ország 60 százalékos átlaga felett helyezkedik el), és a pesszimisták aránya csak 8 százalékra rúg;

• a csatlakozással kapcsolatban a leggyakrabban várt hatás ugyanaz, mint a többi országban, azonban a cseh vállalatok nagyobb figyelmet szentelnek az európai uniós piacokra való könnyebb bejutásnak és az átlátszóbb üzleti gyakorlatnak;

• a válaszadók egytizede számít súlyos nehézségekre a pénzügyi és kereskedelmi területeken, valamint az emberi erőforrások területén, miközben a többség csak kisebb nehézségekkel számol;
• a vállalatok 29 százaléka arra számít, hogy képes lesz alkalmazkodni az egységes piachoz a vállalati stratégia megváltoztatása nélkül, a saját eszközeik felhasználásával (a tavalyi 41 százalékról 48-ra emelkedett); a vállalatok csupán 10 százaléka keres stratégiai partnerkapcsolatot.

• a támogatók aránya 91 százalék (a múlt évi 93 százalékhoz képest);
• úgy tűnik, hogy a csehországi vállalatok egy kicsivel jobban megosztottak a tárgyalások eredményei értékelésénél, mint a tavalyi évben: 61 százalékuk elégedett a csatlakozási tárgyalásokkal, amíg 29 százalékuk elégedetlen;
• két harmaduk azt szeretné, ha a kamara vagy egy kirendeltség képviselné az érdekeit; ez az arány a 10 ország átlagánál helyezkedik el.

A Cseh Köztársasághoz hasonlóan emlékeztetnünk kell az olvasót arra, hogy az észt minta nagyon szerény ebben az évben (a célkitűzés 23 százaléka csupán).

■ Úgy tűnik, hogy az észtországi vállalatok a legtájékozottabbak közé tartoznak, és jól kihasználják a rendelkezésükre álló információforrásokat:

• a válaszadók 14 százaléka nyilatkozott úgy, hogy teljesen tájékozott, míg 57 százalékuk részben tájékozott, továbbá 16 százalékuk semmilyen információval nem rendelkezik; ezek az eredmények meglehetősen kedvezőek és hasonlítanak a 2002-es évhez;
• azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek megfelelően kihasználják a közösségi jogszabályokkal kapcsolatos információkat, gyakorlatilag ugyanazon a szinten áll, mint azoknak a vállalatoknak az aránya, akik nem használják ki (44 százalék);
• az észt vállalatok értékelik az információk minőségét és hasznosságát, mely megerősíti a kiválasztott jelölt országokban látható általános tendenciát; a kereskedelmi és iparkamarák minősülnek a leghasznosabb információforrásnak, őket követik az Internet és az uniós üzleti partnerek.

■ Az észt vállalatok a közösségi jogszabályokkal való általános összhangjukat 4,0 pontból 2,1 pontra értékelik, ami egy kicsivel magasabb, mint az átlag:

• a válaszadók csupán 35 százaléka nem kezdte el még a felkészülést, és 11 százalékuk számol be sikeres bevezetésről, ami magasabb, mint a 8 százalékos átlag;
• a válaszadók úgy ítélik meg, hogy a legmagasabb összhangot az “élelmiszerminőség- és biztonság” területén (3,2) érték el, míg a “versenyszabályok” (2,3) területén tapasztalhatjuk a leggyengébb megfelelést az uniós szabályoknak, és ezt tekintik a vállalatok a legnehezebb területnek;
• úgy tűnik, hogy az észt vállalatok viszonylag jól informáltak a csatlakozás költségeivel kapcsolatban; 26 százalékuk állítja, hogy rendelkeznek költségbecsléssel (az elmúlt évben 28 százalékuk nyilatkozott így), és magasabbra helyezték a várható költségeket, mint a többi ország vállalatai: csupán 44 százalékuk szerint lesznek a költségek 0,5 millió euró alatt, a többiek szerint ennél többre kell számítani.

■ Az észt vállalatok általában nagyon optimisták az üzleti kilátásaikkal kapcsolatban:

• az észt vállalatok a legoptimistábbak az unióhoz való csatlakozással kapcsolatban a maguk 86 százalékos optimista válaszadói arányukkal, miközben a pesszimisták aránya az átlagos 14 százalékos szinten helyezkedik el.
• ebben az évben a pénzügyi területen súlyos nehézségekre számító válaszadók aránya 9 százalékról 32 százalékra emelkedett, másrészről azonban a vállalatok 46 százaléka semmilyen problémával nem számol ezen a területen (múlt évben 49 százalék volt); ebben az évben a “az egyéb területeken felmerülő kisebb nehézségek” volt a legnépszerűbb válasz;
• a múlt év 57 százalékos értékéhez viszonyítva ez évben bíztató fejlődést láthatunk (67 százalék) azoknak körében, akik azt állítják, hogy a saját eszközeikkel alkalmazkodni tudnak az egységes piac követelményeihez; a vállalatok 14 százaléka keres stratégiai partnert (ez a tavalyi 27 százalékos arány körülbelül fele).

■ Az észt vállalatok többsége támogatja a csatlakozást:

• a válaszadók 81 százaléka támogatja az Európai Unióhoz való csatlakozást – ez az aránya 10 ország átlaga alatt helyezkedik el idén, és alacsonyabb a múlt évi 90 százalékos értéknél is;
• a válaszadók egyharmadának nincsen szüksége arra, hogy képviseljék az érdekeit Brüsszelben, míg 58 százalékuk a kamarai vagy kirendeltségen keresztüli képviselet mellett foglalt állást;
• az észt vállalatok fontosabbnak tartják az országon belüli lobbizást, mint a brüsszelit; a vállalatok 27 százaléka nem tartja fontosnak a brüsszeli lobbytevékenységet, míg 22 százalékuk (a tavalyi 9 százalékkal szemben) ennek az ellentétéről van meggyőződve.

■ Úgy tűnik, hogy a magyarországi vállalatokat továbbra sem igazán foglalkoztatja az európai uniós jogszabályokkal kapcsolatos információk megszerzése:

• a válaszadók csupán 53 százaléka nyilatkozott úgy, hogy teljesen (10%) vagy részben (43%) tájékozott, miközben 28 százalékuk “semmilyen információval nem rendelkezik”;
• a vállalatok 55 százaléka ismeri el, hogy nem használja ki megfelelően a rendelkezésre álló információkat, amíg 25 százalékuk értékeli csak egy kicsivel jobbnak a mostani helyzetet a 2002-esnél (27%);
• a magyar vállalatok értékelik az információforrások minőségét és hasznosságát; ezen belül nagyobb fontosságot tulajdonítanak az uniós kiadványoknak, az egyetemeknek/intézeteknek és diplomáciai képviseleteknek.

• a válaszadók második legmagasabb arányban (60 százalékban) állították azt, hogy a felkészülés még el sem kezdődött, és úgy tűnik, hogy a vállalatok csupán 5 százaléka vezette be sikeresen a közösségi jogszabályokat;
• a vállalatok uniós jogszabályoknak való becsült megfelelése a főbb területeken 2,4 (“címkék, védjegyek, szabványok”) és 2,8 (“fogyasztóvédelem és gyártói felelősség”) között helyezkedik el;
• a jogszabály-harmonizációval kapcsolatos legnagyobb problémákra a “versenyszabályok” területén számítanak a vállalatok; a legnagyobb fejlődést pedig a “termékhitelesítés, műszaki szabályozás, szabványok”, valamint a “környezetvédelem” és “munkavédelem” területein láthatjuk.

• a válaszadók 53 százaléka optimistának vagy nagyon optimistának vallja magát (ez 10 százalékkal kevesebb, mint a tavalyi évben), míg a pesszimisták vagy nagyon pesszimisták aránya nagyobb a múlt évhez képest (27 százalék);

• a csatlakozás várt hatásai meglehetősen kiegyenlítettek; a vállalatok erős aggodalmukat fejezték ki a képzett munkaerő valószínű hiánya (csökkenése) miatt, és a munkanélküliségtől való félelem is nagyobb;
• a vállalatok 13 százaléka számít súlyos nehézségekre a pénzügyi, kereskedelmi területeken, valamint az emberi erőforrások területén; az általános tendencia szerint azonban a vállalatok kisebb nehézségekre számítanak, különösen a pénzügyi területen (61 százalék); a válaszadók körülbelül egyharmada nem számít semmilyen problémára a legtöbb területen;
• a megkérdezett vállalatok 31 százaléka nem szándékozik megváltoztatni a stratégiáját (ez a 24 százalékos átlag fölött helyezkedik el), miközben egy további 31 százalék azt gondolja, hogy a saját eszközeikkel képesek lesznek megvalósítani a szükséges átszervezéseket; 18 százalékuk keres stratégiai partnert.

■ A vállalatok többsége támogatja a csatlakozást:

• a válaszadók 88 százaléka támogatja az Európai Unióhoz való csatlakozást;
• 58 százalékuk elégedett a csatlakozási tárgyalások eredményeivel és 29 százalékuk elégedetlen; annak ellenére, hogy ez előrelépésnek tekinthető a tavalyi évhez képest, a magyarok elégedetlenségének az aránya még mindig a legmagasabbak közé tartozik;
• a 2002-es évhez hasonlóan érdeklődnek a vállalatok a kereskedelmi és iparkamarán (49 százalék) vagy egy kirendeltségen (30 százalék) keresztüli brüsszeli képviselet iránt; ugyanezt lehet elmondani a brüsszeli (84 százalék) és az otthoni (90 százalék) lobbizás fontosságáról kialakult állásponttal kapcsolatban.

■ Úgy tűnik, hogy a lettországi vállalatok a legkevésbé tájékozottak a közösségi jogszabályokról, és többi ország vállalatainál kevésbé használják ki az információforrásokat:

• a válaszadók 6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy teljesen tájékozott, míg 49 százalékuk részben tájékozottnak vallja magát, emellett 37 százalékuk semmiféle információval nem rendelkezik; ami csökkenést jelent a 2002-es eredményekhez képest (77 százalék részben tájékozott, 12 százalék nem rendelkezik semmilyen információval);
• a megkérdezett vállalatok csupán 18 százaléka vallja azt, hogy kihasználja a tájékozódási lehetőségeket (a legalacsonyabb arány a 10 ország között); 69 százalékuk nem használja ki az információszerzési lehetőségeket (a legmagasabb arány a 10 ország között).

■ A lettországi válaszadók a közösségi jogszabályokkal való általános összhangjukat 4,0 pontból 2,2 pontra értékelik (2002-ben 2,3 volt):

• a válaszadók 56 százaléka mondja azt, hogy a felkészülés még el sem kezdődött;
• a vállalatok az “élelmiszerminőség és –biztonság” területén (2,9) érik el az uniós jogszabályokkal való legnagyobb visszhangot, ami az országban meglévő jól szervezett rendszernek az eredménye; a legalacsonyabb a megfelelési arányt a “környezetvédelem” területén (2,4) mondhatják maguknak a vállalatok;
• a lettországi vállalatok viszonylag jól informáltak az uniós szabályozásnak való megfelelés költségeivel kapcsolatban: a válaszadók 25 százaléka készített költségbecslést, és 67 százalékuk 0,5 millió euró alattinak becsüli a költségeket (2002-ben ez 77 százalék volt);

■ A lettországi vállalatok általában kevésbé optimisták az üzleti kilátásaikat illetően:

• csupán 52 százalékuk vallja optimistának magát, ami a legalacsonyabb értékek között foglal helyet a kiválasztott jelölt országok viszonylatában; azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek meg vannak győződve arról, hogy az Európai Unióba való belépés semmilyen változást nem hoz majd magával az átlag fölött helyezkedik el -–26 százalék (a 19 százalékos átlaghoz képest);
• a várt hatások közül a lettországi vállalatok az alábbiakat választották: az “erősebb tárgyalási pozíciókat”, a “jobb versenyképességet”, és ebben az évben a “képzett munkaerő hiányát”;
• a többi országhoz hasonlóan a lett vállalatok többsége csak kisebb nehézségekre számít; a fejlődés különösen erős a pénzügyi és műszaki területeken, ahol a súlyos nehézségek aránya 2001 óta a felére csökkent (most 12 illetve 14 százalék);
• a válaszadók 49 százaléka arra számít, hogy képes lesz a saját eszközeivel alkalmazkodni az egységes piachoz, amely arány igencsak hasonló a többi országéhoz; 11 százalékuk keres stratégiai partnert (a múlt évi 21 százalékhoz képest); a vállalatok 26 százaléka semmilyen változtatást nem tervez a vállalati stratégiában, és ez erős növekedést mutat a 2002-es 19 százalékhoz képest.

• úgy tűnik, hogy a lettországi vállalatok elégedettek a csatlakozási tárgyalásokkal: 60 százalékuk elégedettnek mondja magát, és 22 százalékuk fejezi ki elégedetlenségét (ez az elégedettség általános szintje is);
• a válaszadók 69 százaléka támogatja az Unióhoz való csatlakozást 2003-ban, ami a legalacsonyabb arány a 10 ország vállalatai között; az ellenzők aránya is a legmagasabb (12 százalék) – hasonlóan 2002-höz;

• a lettországi vállalatok a kereskedelmi és iparkamarán vagy egy kirendeltségen keresztül kívánja magát képviseltetni Brüsszelben, habár az uniós szintű lobbizás fontosságát nem tartják olyan nagyra, mint az otthoni lobbizás fontosságát.

■ A litvániai vállalatok egyre inkább tájékozottabbak a közösségi jogszabályokkal kapcsolatban, és egyre jobban használják ki a rendelkezésükre álló információs forrásokat:

• a válaszadók 6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy teljesen tájékozott, 57 százalékuk részben tájékozott, míg 19 százalékuk semmilyen információval nem rendelkezik az uniós jogszabályokról; ez az állapot nagyon hasonlít a 2002-ben regisztrált helyzethez;

• a válaszadók 33 százaléka megfelelően kihasználja a tájékozódási lehetőségeket, ami jelentős növekedésnek tekinthető a 2002-es 19 százalékhoz képest; a vállalatok 44 százaléka még mindig úgy nyilatkozott, hogy nem használják ki az információs forrásokat;
• az információk minőségének és hasznosságának az értékelése azonos a többi országban látottakkal; a preferenciák sorrendje is megegyezik.

■ A litvániai vállalatok a közösségi jogszabályokkal való általános összhangjukat 4,0 pontból 2,1 pontra értékelik (ez az érték változatlan 2002 óta):

• a válaszadók 50 százaléka még el sem kezdte a felkészülést – ez a csoport évről évre fogy, azonban a vállalatok csupán 4 százaléka hajtotta végre sikeresen a közösségi jogszabályok bevezetését;
• a vállalatok európai uniós jogszabályoknak való megfelelése a főbb területeken 2,9-től (”élelmiszerminőség és -biztonság”) és 2,2-ig (“környezetvédelem”, “versenyszabályok”) terjed;
• az uniós jogszabályokkal való harmonizáció területén a vállalatok a legkevesebb problémákra az ”élelmiszerminőség és -biztonság” területein számítanak, miközben úgy tűnik, hogy a “versenyszabályok” nagyobb kihívást jelentenek számukra;
• a válaszadók 22 százaléka állítja azt, hogy készített már költségbecslést; ezeknek a vállalatoknak a 79 százaléka (vagyis a kis- és középvállalkozások nagyobbik része) 0,5 millió euró alá helyezi a csatlakozással kapcsolatos költségeket.

■ A litvániai vállalatok a legoptimistábbak közé tartoznak az üzleti kilátásaikat illetően:

• 73 százalékuk optimistának vallja magát, miközben csak 12 százalékuk pesszimista (a 2002-es évhez hasonlóan);
• az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a leginkább előre jelzett kihatása a “képzett munkaerő hiánya”, melyet az “erősebb tárgyalási pozíciók” és a “jobb versenyképesség” követ;
• a vállalatok túlnyomó többsége csupán kisebb nehézségekre számít (57-71 százalék a különböző területeken), míg a kereskedelmi területen várt súlyos nehézségek (15 százalék) aránya egy kicsit a 10 ország átlaga felett helyezkedik el;
• a válaszadók 45 százaléka úgy látja, hogy a saját eszközeikkel alkalmazkodnak majd az egységes piac követelményeihez, amíg 25 százalékuk (5 %-kal kevesebb, mint 2002-ben) keres stratégiai partnert – ez még mindi több, mint a 10 ország átlaga.

■ A litvániai vállalatok többsége támogatja az uniós csatlakozást (ez a második legjobb helyezés a 10 ország között):

• a litvániai vállalatok 96 százaléka támogatja az európai unióhoz való csatlakozást;
• a litvániai vállalatok nagy mértékben meg vannak elégedve a csatlakozási tárgyalások eredményével: 72 százalékuk elégedett és csak 12 százalékuk elégedetlen – ezt a jó eredményt csak Szlovénia múlja fölül;
• a litvániai vállalatok erősen amellett vannak (92 százalék), hogy érdekeiket akár a kamara, akár egy kirendeltség képviselje Brüsszelben; a válaszadók csupán 2 százaléka nem látja szükségét a képviseletnek (ez a legalacsonyabb arány az összes jelölt ország közül);
• ebből következően az otthoni (89 százalék) és az európai szintű (83 százalék) lobbizást is fontosnak tartják.

■ Úgy tűnik, hogy a lengyel vállalatok a legkevésbé tájékozottak közé tartoznak az uniós jogszabályokkal kapcsolatban:

• 8 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy teljesen tájékozott, ezzel szemben viszont 34 százalékuk semmilyen információval nem rendelkezik;

• 36 százalékuk állítja azt, hogy megfelelően kihasználja az információs forrásokat, míg 55 százalékuk beismeri, hogy nem használják ki ezeket a forrásokat;
• az információforrások minőségének és hasznosságának az értékelése a többi országban tapasztaltaktól eltérő képet mutat; az Internet a legfontosabb információforrás, ezt követik az Európai Unió on-line forrásai és kiadványai.

• a válaszadók 57 százaléka még nem kezdte meg a felkészülést, de a 9 százalékuk a jogszabályok sikeres bevezetéséről számolt be;
• a főbb területeken regisztrált közösségi jogszabályokkal meglévő vállalati összhang 2,6-től (“munkavédelem”, fogyasztóvédelem és gyártói felelősség”) 2,3-ig terjed (“címkék, védjegyek, szabadalmak” és “termékhitelesítés, műszaki szabályozás, szabványok”);
• a vállalatok a legtöbb problémára a “versenyszabályok” területén számítanak a közösségi jogszabályokkal való összhang megteremtésénél, a legkevesebb gondot pedig az “élelmiszerminőség és -biztonság” jelenti számukra;
• a vállalatok csupán 9 százaléka készített az összhang megteremtésével kapcsolatos költségkalkulációt; 64 százalékuk 0,5 millió eurónál kevesebbre becsüli a költségeket (ez 14 százalékkal több, mint 2002-ben).

■ A lengyelországi vállalatok nem annyira optimisták az üzleti kilátásaikkal kapcsolatban, mint a többi ország vállalatai:

• a vállalatok csupán 42 százaléka adott hangot optimizmusának, ami a legalacsonyabb arányt jelenti (2002-ben 60 százalék volt); ezzel szemben a válaszadók nagyobb része, 27 százaléka, pesszimista; a vállalatok csaknem egyharmada meg van győződve arról, hogy semmilyen hatással nem kellene szembesülniük a csatlakozást követően;
• a csatlakozás kihatásainak a becslésekor a lengyel vállalatok sokkal jobban félnek a csődök következtében megnövekvő munkanélküliségtől, mit a többiek, és tartanak az erősebb versenyhelyzettől is;

• a válaszadók fele csak kisebb nehézségekre számít, kivéve az emberi erőforrások területét, ahol is semmilyen nehézséggel nem számolnak (a vállalatok 61 százaléka); súlyos problémáktól tartanak azonban a pénzügyi (25 százalék), kereskedelmi (21 százalék) és a műszaki (14 százalék) területeken;
• a válaszadók 26 százaléka nem kívánja megváltoztatni a stratégiáját (10 százalékkal kevesebb, mint múlt évben), miközben 34 százalékuk azt gondolja, hogy a saját eszközeikkel is képesek alkalmazkodni, és 14 százalékuk keres stratégiai partnert.

• 84 százalékuk támogatja az Európai Unióba történő belépést, azonban ez 8 százalékos csökkenést jelent 2002-höz képest;
• úgy tűnik, hogy a lengyel vállalatok kiábrándultak a csatlakozási tárgyalások eredményei miatt: 52 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy elégedett (tavaly 40 százalék), míg 26 százalékuk elégedetlen, továbbá azoknak az aránya, akik nem tudják, hogyan is értékeljék a csatlakozási tárgyalásokat, a 10 ország közül a legnagyobb (22 százalék);
• a vállalatok kétharmada szeretné, hogy a kamara vagy egy kirendeltség képviselje az érdekeit Brüsszelben; a válaszadók 74 százaléka gondolja azt, hogy az európai szintű lobbizás fontos.

■ A romániai vállalatok tájékozottabbakká váltak, és jól kihasználják az információs forrásaikat:

• a válaszadók 7 százaléka teljesen tájékozott, 62 százaléka részben tájékozott, és 29 százaléka semmilyen információval nem rendelkezik – mindegyik arány jelentős mértékben javult a tavalyiakhoz képest;
• a válaszadók 53 százaléka megfelelően kihasználja az információszerzési lehetőségeket – ez a legmagasabb arányt jelenti a 10 ország viszonylatában, ugyanakkor lényeges előrelépést jelent a tavalyi 42 százalékos eredményhez;
• A legértékesebbnek tartott információforrás az Internet, valamint a kereskedelmi és iparkamara.

• a válaszadók 43 százaléka még nem kezdte meg a felkészülést, ami jobb a 10 országbeli átlagos aránynál (49 százalék), és jobb mint a múlt évi érték (50 százalék); ez kapcsolatba hozható a kereskedelmi és iparkamara, a minisztériumok és a tömegtájékoztatás növekvő erőfeszítéseivel, melyekkel ezt a témát népszerűsítették;
• a főbb területeken regisztrált, közösségi jogszabályokkal fennálló vállalati összhang 2,7-től (“fogyasztóvédelem és gyártói felelősség”) 2,3-ig (“környezetvédelem” valamint “élelmiszerminőség és -biztonság”) terjed;
• néhány romániai vállalat (12 százalékuk) készített költségbecslést az uniós követelményeknek való megfeleléssel kapcsolatban, és csak 29 százalékuk értékelte úgy, hogy a várható költségek 0,5 millió euró alatt lesznek; a vállalatok 78 százaléka megvan győződve arról, hogy a csatlakozás költségei az 1,5 millió eurót is elérhetik (ez azt is mutatja, hogy a romániai mintában nagyobb arányban szerepeltek a nagyvállalatok).

• a vállalatok 87 százaléka optimista, ami az idén elért legmagasabb arány, és csak 5 százalékuk pesszimista (a 10 ország átlaga 60 illetve 17 százalék);
• a csatlakozás várható kihatásaival kapcsolatban a romániai vállalatok a többi országhoz hasonlóan nyilatkoztak, és nagyobb arányban hivatkoznak a “az európai piacokra és tőkepiacokra való könnyebb bejutásra” és a “jobb versenyképességre”; nem aggódnak túlzottan a csatlakozás “munkaerőpiaci kihatásától”;
• a válaszadók 58 százaléka úgy gondolja, hogy a saját eszközeivel képes lesz az egységes piac követelményeinek megfelelni, mialatt 24 százalékuk keres stratégiai partnert; a vállalatok 11 százaléka nem fog változtatni a stratégiáján az Európai Unióba való belépés miatt.

• ■ A romániai vállalatok a csatlakozás szempontjából a leglelkesebbek közé tartoznak:
• a múlt évvel megegyezően a román vállalatok 97 százaléka támogatja az Európai Unióhoz való csatlakozást (ez a legmagasabb arány a 10 ország között 2003-ban);
• a válaszadók 59 százaléka elégedett a csatlakozási tárgyalásokkal;
• 85 százalékuk határozottan támogatja azt, hogy a kamara vagy egy kirendeltség képviselje az érdekeit Brüsszelben, és csupán 7 százalékuk érzi úgy, hogy nincs szükség arra, hogy képviseljék;
• a lobbizásnak kiemelkedő fontosságot tulajdonítanak a román vállalatok a 10 ország átlagához viszonyítva (90 százalékot adtak mind az országon belüli, mind az európai lobbizásnak).

■ Úgy tűnik, hogy a szlovákiai vállalatok a legkevésbé tájékozottak közé tartoznak, és nem is használják ki megfelelően a rendelkezésre álló információkat:

• a válaszadók 6 százaléka tekinti saját magát teljesen tájékozottnak, 49 részük részben tájékozott és 31 százalékuk semmilyen információval nem rendelkezik (alacsonyabb eredmények 2002-höz képest);
• csak 22 százalékuk használja ki megfelelően az információs lehetőségeket – ez a második legalacsonyabb arány Lettország után, miközben a 61 százalékuk elismeri, hogy nem használja a rendelkezésre álló forrásokat (ez szintén a második legrosszabb eredmény);
• a legtöbbre tartott információs források eltérnek a többi országban látottaktól; a kereskedelmi és az üzleti szervezeteket tekintik a legfontosabbaknak, ezeket követik a kereskedelmi és iparkamarák és a minisztériumok; a helyi üzleti partnerek, az európai szervezetek fontosabbak, mint máshol, viszont azt Interenetet alacsonyabbra értékelik.

• a válaszadók 39 százaléka még nem kezdte el a felkészülést (10 százalékkal jobb, mint 2002-ben), amíg 9 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy sikeresen végrehajtotta a közösségi jogszabályokat;
• a főbb területeken regisztrált, közösségi jogszabályokkal kapcsolatos átlagos vállalati összhang 2,7-től (“termékhitelesítés, műszaki szabályozás, szabványok”) 2,3-ig (“versenyszabályok”) terjed;
• a válaszadók az összhang megteremtése során a legtöbb nehézségre a “fogyasztóvédelem és a gyártói felelősség” területén, a legkevesebb problémára pedig a “munkabiztonság” területén számítanak;
• a válaszoló vállalatok csupán 7 százaléka készített becslést a jogszabályokkal való összhang megteremtésének költségeivel kapcsolatban (ez a legalacsonyabb arány 2002-óta); 47 százalékuk állítja, hogy a költségeknek 0,5 millió eurónál alacsonyabbaknak kell lenniük, és 80 százalékuk gondolja, hogy 1,5 millió eurót is elérheti.

■ A szlovákiai vállalatok általában optimisták az üzleti kilátásaik szempontjából:

• a vállalatok 60 százaléka optimistának vagy nagyon optimistának mondja magát, és a válaszadók csupán 6 százaléka pesszimista, továbbá senki nem vallotta magát nagyon pesszimistának; 29 százalékuk nem számít semmi változásra (ez a második évben regisztrált legmagasabb arány)
• a szlovákiai vállalatok a közvetlen külföldi befektetések nagyobb beáramlására, átlátszóbb üzleti gyakorlatra, emellett azonban a képzett munkaerő hiányára is számítanak a csatlakozás főbb kihatásaiként;
• a válaszadók csupán körülbelül 4 százaléka számít súlyos nehézségekre a közösségi jogszabályok végrehajtása során;
• a válaszadók 33 százaléka a saját eszközei segítségével is képes lesz alkalmazkodni az egységes piac kívánalmaihoz (2002-ben 46 százalék), 13 százalékuk keres stratégiai partnert (22%), és egy jelentős 34 százalék nem tervezi megváltozatni a vállalati stratégiáját.

■ A szlovákiai vállalatok túlnyomó többsége támogatja a csatlakozást:

• 96 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy támogatja az Európai Unióba való belépést (a második legmagasabb arány);
• úgy tűnik, hogy a szlovák vállalatok nagyon meg vannak elégedve a csatlakozási tárgyalásokon elért eredményekkel (64 százalék), és csak 14 százalékuk fejezte ki elégedetlenségét;

• a szlovákiai vállalatok 68 százaléka támogatja azt, hogy a kamara vagy egy kirendeltség képviselje az érdekeit Brüsszelben, de a válaszadók 16 százaléka (a múlt évi 2 százalékhoz képest) úgy érzi, hogy nincs szükség a képviseletre.

■ Úgy tűnik, hogy a szlovéniai vállalatok a legtájékozottabbak a közösségi jogszabályokkal kapcsolatban:

• a válaszadók 28 százaléka teljesen tájékozott (ez a 10 országban látható legmagasabb arány), 51 százaléka részben tájékozott, és 15 százaléka állítja azt, hogy semmilyen információval nem rendelkezik;
• a válaszadók 49 százaléka nem használja ki megfelelően az információszerzési lehetőségeket, miközben 45 százalékuk állítja azt, hogy ezt megteszik – ez jelentős fejlődésnek tűnik a tavalyi 29 százalékhoz képest;
• a legelismertebb információforrások: a kereskedelmi és iparkamara, az Internet és az uniós üzleti partnerek; a helyi üzleti partnereket és az európai szervezeteket jobban megbecsülik itt, mint a többi országban, azonban a minisztériumokat kevésbé értékelik.

■ A szlovéniai vállalatok a közösségi jogszabályokkal való általános összhangjukat 4,0 pontból 2,4 pontra értékelik, ami szintén a legmagasabb pontszám a 2003-as felmérésben:

• a válaszadók csupán 31 százaléka nem kezdte meg még a szervezett felkészülést (ez előrelépés a 2002-es 39 százalékhoz képest);
• a főbb területeken regisztrált, közösségi jogszabályokkal kapcsolatos átlagos vállalati összhang 3,1-től (“élelmiszerminőség és -biztonság”) 2,4-ig (“versenyszabályok”) terjed; ennek megfelelően a válaszadók a harmonizációval kapcsolatos legnagyobb problémákra a “versenyszabályok”, valamint a “fogyasztóvédelem és gyártói felelősség” területén számítanak;
• a szlovén vállalatok 19 százaléka készített becslést a jogszabályokkal való összhang megteremtésének költségeivel kapcsolatban, és ezeknek a vállalatoknak a fele azt állítja, hogy a költségek 0,5 millió eurónál alacsonyabbak lesznek, míg a 40 százalékuk úgy gondolja, hogy a költségek az 1,5 millió eurót is elérhetik.

■ A szlovéniai vállalatok meglehetősen optimisták az üzleti kilátásaikkal kapcsolatban az egységes piacon :

• a válaszadók 68 százaléka optimista vagy nagyon optimista, csak 7 százalékuk pesszimista (2002-ben ez az arány 70% illetve 10% volt); 2003-ban a vállalatok 22 százaléka nem számított semmilyen változásra a 2002-es 16 százalékhoz képest;
• a csatlakozást követően a szlovéniai vállalatok jobb hozzáférést remélnek az európai (tőke) piacokhoz, hosszú távú versenyképesség növekedését várják és erősebb tárgyalási pozíciókat;
• néhány vállalat számít csak súlyos nehézségekre: 9 százalékuk a pénzügyi szektorban és 5 százalékuk műszaki területen; a szlovén vállalatok többsége csak kisebb nehézségekre számít a pénzügyi és kereskedelmi területeken;
• a szlovéniai vállalatok 46 százaléka gondolja úgy, hogy nem változtatja meg a vállalati stratégiáját, és 32 százalékuk számít arra, hogy képes lesz a saját eszközeivel megfelelni az egységes piac elvárásainak, továbbá 15 százalékuk keres stratégiai partnert; a 2002-es összehasonlító adatok sorrendben az alábbiak: 36%, 37% és 17%.

■ A többség támogatja a csatlakozást:

• a válaszadók 93 százaléka támogatja az Európai Unióba való belépést (emelkedés a 2002-es 89 százalékhoz képest);
• a szlovéniai vállalatok a legelégedettebbek a csatlakozási tárgyalásokon elért eredményekkel – a válaszadók 82 százaléka fejezte ki megelégedését, míg csupán 8 százalékuk adott hangot elégedetlenségének ( 70 százalék és 13 százalék 2002-ben);

• a szlovéniai vállalatok nagymértékben támogatják azt, hogy a kamara vagy egy kirendeltség képviselje az érdekeiket Brüsszelben (80 százalék), miközben a válaszadók 15 százaléka érzi úgy, hogy nincs szükség a képviseletre; az otthoni lobbizás fontosságát egy kicsivel nagyobbra értékelik, mint a brüsszeli lobbizás értékét (78 százalék és 72 százalék); a vállalatok csupán egyötöde gondolja, hogy ez nem fontos.

Melléklet: A felmérés célkitűzései, megszervezése és a mintavétel

A felmérést úgy állították össze, hogy részletes betekintést biztosítson a 10 kiválasztott jelölt ország nemzeti kamarái és teljes vállalati szektora számára a vállalataik tájékozottsági szintjébe és a közösségi jogszabályok összes vonatkozó rendelkezésének hatékony alkalmazására való tényleges felkészültségébe annak érdekében, hogy a jelenlegi tagállamok vállalataival egyenrangú félként sikeres üzleti tevékenységet tudjanak folytatni az egységes piacon. A most harmadik éve megszervezett felmérés összehasonlítási lehetőséget nyújt az előző két évben rögzített adatokkal, és segít az adott országok üzleti közösségében kialakult néhány tendenciát azonosítani.

A felmérés közvetlen célja az volt, hogy értékelje a vállalatok felkészültségét az alábbi területeken:

• A közösségi jogszabályokkal kapcsolatos tájékozottság szintje
• A közösségi jogszabályok végrehajtása
• Vállalati stratégiák és a csatlakozáshoz való hozzáállás

A 10 ország teljes mintájánál 4610 vállalat részvételével számoltak. Az országos és a regionális kamarák jelentős és kitartó erőfeszítéseinek eredményeképpen végül – nem lebecsülendő – 3871 válasz érkezett be (a célzott részvétel 84 százaléka), ami 50 százalékos növekedést jelent a 2002-es felméréshez képest (ahol csak 2575 válaszadót regisztráltak), sőt 130 százalékos előrelépést jelent a 2001-es felméréshez képest. Ezt olyan jó eredménynek tekinthetjük, amely kielégítő reprezentativitást biztosít a felmérésben. Mindazonáltal óvatosaknak kell lennünk az országok összehasonlításánál, és egy kisebb mintával képviseltetett országról szóló következtetések megfogalmazásánál (Észtország és a Cseh Köztársaság).

Ugyanezt elmondhatjuk talán a lengyelországi mintáról is, amely ebben az évben figyelemreméltó válaszadási arányt mutatott – azonban a felmérés általános eredményeit is befolyásolja a felmérésben először részt vevő vállalatok nagy száma miatt.

17. táblázat: 2003-as CAPE felmérés: országonkénti minta

Figyelembe kell vennünk, hogy az elektronikus úton végzett közvélemény-kutatás még mindig újdonságnak számít Közép-Kelet Európa számos vállalatánál. Emiatt számos olyan módszert alkalmaztunk idén, amellyel a válaszadók számát növelhettük.

*6 kérdőívet személyesen kézbesítettek

A vállalatok többsége elektronikus formátumban válaszolt, kivéve Lengyelországban, ahol egy közvélemény-kutatási ügynökséget béreltek fel arra, hogy telefonon kapcsolatba lépjen a vállalatokkal. A faxot széles körben alkalmazták néhány országban. A rendes postai utat is felhasználták a válaszok begyűjtésére ott, ahol erre szükség volt. A CAPE kapcsolattartási tisztviselői az összes beérkezett, klasszikus formátumú kérdőívet elektronikus formátumúvá alakították át, ami igen nagy munkát jelentett.

Nem szabad alábecsülnünk ennek a felmérésnek a fontosságát, hiszen 60.000 vállalatot mozgósított a kiválasztott 10 jelölt országban arra, hogy vagy elkezdjen gondolkodni és tenni, vagy hogy kibővítse és felgyorsítsa a tevékenységét azért, hogy jobban felkészüljön az európai uniós egységes piac követelményeinek a teljesítésére. Ez a kérdőívet megkapó vállalatoknak becsült létszáma. A résztvevő kamarák megerősítették, hogy a felmérés és az azt kísérő intenzív tevékenységek arra ösztönözték őket, hogy több támogatást nyújtsanak a tagjaiknak a csatlakozás előtti erőfeszítéseik előmozdítása céljából.

Ha a szektorokat vesszük szemügyre, a teljes minta nem változott meg jelentősen az előző évekhez képest. A 20. táblázat megerősíti, hogy az összes szektor megfelelően képviseltette magát, habár a gyáriparra egy kicsivel nagyobb hangsúly esett. A K tevékenységi szektor részaránya (ingatlan, bérbeadás, üzleti tevékenységek és ICT) valószínűleg az ICT szektorban tapasztalható növekedés miatt gyarapodott.

A felmérést az EUROCHAMBRES, a CAPE-program átfogó koordinátora, valamint a kérdőívekért, a felmérési folyamat koordinálásáért és a jelentés elkészítéséért felelős SBRA szervezte meg. A lebonyolításra 2003 februárjában/márciusában került sor. Az EUROCHAMBRES és az SBRA szándékában áll egy 2004-es felmérés elkészítése is: ez az az év, amelyben a felmérésben szereplő 10 ország közül nyolcan az Európai Unió tagjává válnak.

A 10 kiválasztott közép-európai jelölt ország országos kamaráit a felmérés elkészítésének mindegyik fázisába bevonták. A kérdőíveket az országos kamarák által kijelölt vállalatokhoz küldték el. A vállalatok kiválasztása során figyelembe vették a tevékenységi szektort, a vállalatok méretét, a tulajdonosi szerkezetet és a regionális megoszlást is. A kérdőívek terjesztését az esetek többségében e-mailen keresztül végezték mind a 10 ország anyanyelvén.

Az EUROCHAMBRES az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Brüsszeli székhelyű szervezete. A 40 országos kamarai szervezeten keresztül – mind az Unión belüli, mind azon kívüli országok kamaráit bevonva – összesen 1600 helyi kereskedelmi és iparkamara és a hozzájuk tartozó 15 millió vállalat érdekeit képviseli Európa szerte.

Az 1958-ban alapított Eurochambres-nek az a feladata, hogy európai szinten képviselje és szolgálja a kamarai hálózatot. Hatásköre kiterjed az olyan érdekképviseleti, és projektközpontú tevékenységekre, amelyek az európai üzleti vállalkozások érdekeit és az európai hálózat megerősítését célozzák.

Az SBRA egy nemzetközi nonprofit szervezet, amely “hídként” működik a szlovéniai üzleti és kutatói közösség, valamint az európai uniós intézmények és az uniós szintű egyéb magán- és köztestületek között. A szervezet alapító tagjai: a Szlovéniai Kereskedelmi és Iparkamara, a Ljubljanai és Maribori Egyetem, a Jozef Stefan Intézet, valamint a Szlovéniai Szövetkezetek Egyesülete. Az SBRA-t anyagilag az Oktatási, Tudományos és Sportminisztérium, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Élelmiszeripari Minisztérium, továbbá 10 vezető szlovéniai vállalat és üzleti szervezet támogatja tagszervezetként.

Az SBRA alaptevékenységei között az alábbi feladatokat végzi el:

• tanulmányozza a gazdasági fejlődést és tendenciákat az Európai Unió kutatási és fejlesztési szférájában, figyelemmel kíséri az uniós jogszabályalkotást és azokat az uniós programokat és projekteket, amelyekben a szervezet tagjai részt vehetnek, továbbá informálja ezekről a tagokat;

• részt vesz az oktatási, konzultatív, tájékoztató, promóciós és egyéb tevékenységekben abból a célból, hogy elősegítse a szlovéniai üzleti és kutató közösségének az uniós tagságát.

Az SBRA az alábbi területekre szakosodott: EU információs források, uniós lobbizás és a jelölt országok számára nyitva álló európai finanszírozási lehetőségek. Az SBRA jelenleg a Jelölt Országok Érdekképviseleti Irodáinak Hálózata (NIROC) elnevezésű, brüsszeli székhelyű szervezet elnöki tisztét tölti be.